Elérkezett a napja a biopsziának. Reggel az öcsém vitt föl az intézetbe. Gyors regisztráció, majd a sorszámommal leültünk az ultrahangos vizsgáló ajtaja elé. Voltak előttünk egy páran, várnunk kellett szerintem úgy másfél órát. Szólítottak, bementem. Lefeküdtem a vizsgálóasztalra és a doktor úr tájékoztatott, a biopszia céljáról és menetéről. Megkezdődtek az előkészületek. A doktor úr megkereste a területet ultrahanggal, ahonnan a mintát fogja venni. Majd lefertőtlenítettek, letakartak és a doktor úr leérzéstelenített helyileg lidocainnal. Ezután egy apró szikével bemetszést ejtett a hasfalamon, majd bevezette a vastag tűt a hasfalamon át a nyirokcsomóba. Nem sikerült tökéletesen a bemetszés, ezért az fájt, amikor a tűt bevezették. Ezután egy apró készüléket helyezett a tűre, egy nagy csattanás és  kész is volt a minta. Egy picit rosszul lettem utána, ami jellemző rám, ha valami sérülés ér, de rövid időn belül visszajött a vérnyomásom. Felültettek, felöltöztem, aztán jött a betegszállító a kocsival és áttolt a sebészeti osztályra, ahol egy napot el kellett töltenem megfigyelésen, ami a beavatkozás utáni protokoll része. Lefeküdtem az ágyamra és pihentem két órát. Öcsémmel beszélgettünk, közben érkezett egy szobatársam, aki egy vizsgálat alatt lett rosszul. Nem sokkal később érkezett hozzá a vizsgáló orvosa, aki közölte vele, hogy agyi áttéte van és azonnal sugárkezelni kell. Ekkor gyorsan elkezdtem vele beszélgetni, hogy elvonjam a figyelmét és jobb kedvre derítsem. Nagyon jót beszélgettünk. Operatőr volt, korábban a Duna tv-nél dolgozott. A délvidékről költözött Magyarországra. Estig ment a beszélgetés. Telefonszámot cseréltünk és a facebookon is ismerősök lettünk. Tartottuk a kapcsolatot, de sajnálatos módon, már nincs közöttünk. 

Egyre jobb lett az időjárás, csinosítgattam a kertet, vettem fűnyírót. Eljöttek a szüleim, csináltunk egy kis veteményest. Vettünk a kislányunknak egy trambulint, játszottunk a kertben, grilleztünk, jártam dolgozni. Közben letelt a 10 munkanap és érdeklődtem a mintámmal kapcsolatban. Sajnos nem a várt hírt hallottam. A kezelőorvosom tájékoztat, hogy a mintában csak elhalt sejteket találtak, ami lehet rákos, de gyulladásos eredetű is, ebből semmit nem lehet eldönteni. Ismételni kell a biopsziát. Majd hívnak, ha van egy új időpont. Nem hívtak, én és a felségem telefonáltunk minden nap, majd úgy egy másfél hét után végre sikerrel jártam. Újabb biopszia, valamint egy vastagbél tükrözés. Ekkorra már kezdett fogyni az erőm, éjszakánként nem ment az alvás, már több mint tíz kiló fogyásnál tartottam. Időközben megérkezett az étel intolerancia teszt eredményem és siralmas volt. Tej, tojás, burgonya, rizs, kukorica, gyümölcsök, zöldségek, olajos magvak. Teljesen elfogyok, de már nem is ehetek semmit. Beszéltem dietetikussal, aki segített, hogy mit mivel helyettesítsek. Közben rátaláltam a Szaffi Free termékcsaládra, így legalább volt kenyerem, amit a párom sütött nekem. Elkeseredett voltam az egyszer biztos, de a dietetikus azt javasolta, hogy tartsak egy szigorú diétát 3 hónapig naplóval, majd utána egyenként visszapróbálhatok ételeket. Ez vigasztalt kicsit.

Rövidesen folytatom,

Zoli