Március 3-án éjfél körül hazaértem munkából. Állandó délutános vagyok, már egy pár éve, a családunk is erre rendezkedett be. A család ilyenkor már alszik, de minden este az első utam a gyerekszobába vezet. Puszit adok az alvó kislányomnak, megigazítom a takaróját és megsimogatom. Munka után kell egy-két óra, hogy "lepörögjek", amit a számítógép előtt ülve szoktam megtenni. Aznap este is leültem és magam elé tettem egy csoki mikulást, mert hát miért ne. El is kezdtem majszolni, közben youtube videókat néztem, ám egyszer csak olyan rossz ézete lett a gyomromnak, rögtön abba is hagytam az evést, majd lefeküdtem és elaludtam. Reggel sem volt tökéletes a gyomrom, de így jár az, aki csokit eszik az éjszaka közepén. Délelőtt Győrbe mentünk vásárolni a családdal, majd ebéd körül hazaérve letettük a kislányunkat aludni, feleségem pedig sütit sütött, mert vendégségbe készültünk. Ekkor kezdtem nagyon rosszul lenni, annyira, hogy fel is hívtam a barátainkat, hogy nem tudunk menni. Aztán előtört a hányás-hasmenés, hidegrázás. Aznap délutántól hajnalig úgy 5-ször. Iszonyúan kimerített. Este még eljöttek a barátok és hoztak a bográcsban főtt ételből, amit megköszöntem és lefagyasztottam. Vasárnap már jobb volt a helyzet, az ételt kerültem, csak egy kis ropit ettem, nem is hánytam.

Hétfőn elmentem a háziorvosomhoz és kiírattam magam szerdáig. Hétfőn sajnos ismét hánytam, meg kedden is. Szerdán visszamentem az orvoshoz és mondtam neki, hogy kicsit nagyobb a baj, mint amire számítottam. Felfektetett a vizsgálóasztalra és megtapogatta a hasamat, majd azt mondta, hogy érez valamit, ami vakbél is lehet, majd beutalt sebészetre. A sebésztre már csak másnap tudtam menni, csütörtökön.

Hamarosan folytatom,

Zoli