Bocsánat mindenkinek, hogy mostanában nem írtam, de átkerültünk a jelenidőbe, így az írnivalóm is napról napra szaporodik. A műtétem után két héttel az orvosok megfelelőnek tartották az állapotomat a kemoterápia megkezdésére. Addig naponta kaptam fehérje infúziót, mert a hosszú idő alatt, amíg nem tudtam rendesen enni lecsökkent a fehérje anszervezetemben, ezáltal vizesedtem, elefánt méretűre dagadtak a lábaim. A kezelés elejére az is nagyságrendekkel javult.

Eljött a nap, július 11 kedd. Napközben kaptam tájékoztatót, majd belegyező nyilatkozatokat és délután lecsöpögtek a szerek. Egy kombinációs kezelést kapok, amit CHOP-nak hívnak. Utána még 4 napig kaptam szteroidos gyulladáscsökkentőt és minden napra azóta egy marék gyógyszert, ami fokozatosan fogy a következő kezelésig. Az első négy nap eseménytelenül telt, kezdtem is örülni, hogy nem lesz itt semmi mellékhatás, aztán az ötödik napra kaptam egy jó kis gombás száj nyálkahártya fetőzést, mivel az kemó az immunrendszert is pusztítja. Aztán szépen lassan elfogyott a következő napokban az étvágyam és lefogytam 48 kg-ra. Ez azért részben köszönhető annak is, hogy lement a víz a lábaimról. Az orvosok erre reagálva adnak azóta is 1000 kcal-t speciális tápszer formájában infúzióban éjszakánként 12 óra alatt. Ezután a 10. napon lement a fehérvérsejt számom, ezáltal a kótermem izolált lett, belépés csak maszkban és cipővédőben, távolságtartás a magas fertőzésveszély miatt. Hétfőre helyreállt a fehérvérsejt számom a közben kapott napi injekciók hatására. Mivel a hétvégén nem tudtam inni sem sokat és még hasmenésem is volt, ezért nagyon kiszáradtam, amitől a vérnyomásom leesett egészen nyolcvanra, ezért a kezelőorvosom rámparancsolt, hogy egyedül ne menjek sehová, majd kaptam infúziót. Mindeközben észrevettem, hogy a tumorom közben jelentősen összement ezalatt a borzasztó hétvége alatt, tehátt nem hiába jön a sok szenvedés, megpróbáltatás egymás után. A keddi nagyviziten is ezt tette hozzá a két lelkiismeretes kezelőorvosom, majd én jelentkeztem harmadiknak, hogy én is így gondolom. Az elkövetkező napokban ennek ellenére lekileg egy kicsit megviselt, hogy szinte egész nap infúzióhoz vagyok kötve a jó hír ellenére is. Szerdára viszont visszatért az étvágyam és a múlt heti 48 óta felkúszott a mérleg 52-re, ami még nagyon kevés, de ki a kicsit nem becsüli. Az is biztosan hozzájárul, hogy az emésztésem, lassan alkalmazkodik a lerövidült bélszakaszhoz, ezáltal már valamivel több tápanyagot tud felszívni és hasznosítani. A mai napon, azaz csütörtökön lecsökkentették az infúzióim számát az éjszakai kettőre és még reggel egyre, így a napom szabad lett. A vérképem helyreállt. Tudom, hogy a jövő hét kedden újabb kemoterápia, azaz augusztus elsején és újra elindulok lefelé a hullámvasúton, de addig felfelé visz az út és látom, érzem az eredményét és ez a lényeg, ez ad erőt. Az is megnyugtat, hogy egy nagyon profi szakember gárda vesz körül itt a kórházban, legyen szó orvosokról, vagy nővérekről.

Köszönöm nektek kedves rokonaim barátaim, hogy ennyit segítetek nekem ebben a harcban, nélkületek nem menne. Természetesen a legtöbbet a kicsi feleségemnek köszönhetek, aki viszi a háztartást, intézi az ügyeket, neveli a kislányunkat és dolgozik és feljár hozzám ápolni, etetni, hihetetlen kitartással és sok segítséggel. Bocsánatot kérek mindazoktól, akiknek esetleg nem válaszoltam, a napokban egy nagyon nehéz időszakon mentem át és időm sincs mindenkinek válaszolni, pedig nagyon szeretnék, de ha hiszitek ha nem annyian kerestek és ez nekem annyira jól esik és erőt ad. Holnap már szombat és jó idő lesz újra, élvezzétek a hétvégét a családdal, hozzám is jön a kislányom akit két hete nem láttam.

Sziasztok, 

Rövidesen jelentkezem

Zoli