Csütörtökön beültem a sorba, majd egy-két óra múlva sorrakerültem. Bementem a sebész főorvoshoz, majd elmondtam a panaszaimat. Meghallgatta a panaszaimat, majd felfektetett a vizsgálóasztalra, majd elkzdte tapogatni a hasam, majd egy ponton megállt, ott tapintott valamit. Azt mondta, hogy vakbél-gyulladásom az biztosan nincs, de tapint valamit. Gyorsan átküldött ultrahangra, ahol megállapították, hogy a vastagbelem felszálló ágán egy szakaszon a bél perisztaltikája szinte megszűnt, mechanikus passage zavar feltételezhető. Ez annyit jelent, hogy valahol szűkület lehet a vastagbelemben. Viszza a sebészhez, aki azt mondta, hogy akkor ezt meg kell tükrözni. Meg is kaptam az időpontot hétfőre vastagbéltükrözésre. Kedves kollégáim küldtek is egy videót amiben Dombóvári István ezzel kapcsolatos élményeit meséli el a tőle megszokott humoros módon. Igaz, hogy végignevettem a videót, de nem múlt el a félelmem a hétfővel kapcsolatban.

Elérkezett a hétfő. Mit ne mondjak, félve feküdtem az asztalra. A műveletet bódításban végezték, tehát jó részét végigaludtam. Egyszer emlékszem, hogy felébredtem, mert nagyon feszültem belül, de ettől eltekintve kibírtam a vizsgálatot. A hazafelé utat az autóban végigbeszélgettem anyukámmal, de egy szóra nem emlékszem. Másnap ismét találkoztam a sebészemmel, aki azt mondta, hogy különös dolgot nem látott a vastagbelemben, tehát mennünk kell tovább. Gyomortükrözés, CT szükséges. A CT-re másfél héten belül, a tükrözésre, csak két héttel későbbre kaptam időpontot.

Gyorsan kerestem magán úton lehetőséget tükrözésre és már feküdtem is az asztalon Győrben. A gyomortükrözés koránt sem olyan kellemetlen, mint a vastagbéltükrözés. Menet közben a nővér mondta, hogy éppen mit csinálnak, hol járnak. A vizsgálat után az orvos mondta, hogy talált refuxos területeket, ezért savlekötőt ír fel. Talált továbbá a vékonybelemben arra utaló jeleket, hogy gluténérzékeny vagyok. Vettek mintát a vékonybelemből, aminek az eredményére kb. 3 hetet kell várni, amikor is hivatalosan kijelenthető, hogy gluténérzékeny vagyok. 

Hazamentünk, majd elgondolkoztam rajta, hogy elkezdem a diétát, vagy várjam az eredményt. Két nappal később épp elhoztuk kislányunkat az óvodából és sétálgattunk a városban. A feleségem felvetette, hogy menjünk el cukrászdába. Mivel már addigra már három hete majdnem minden nap hánytam, úgy gondoltam, hogy én nem eszem semmit, aztán mégis kértem egy krémest. Megettem, jólesett. Kijöttünk a cukrászdából aztán azonnal elkezdtem görcsölni. Irány haza, hányás. Ekkor döntöttem, hogy elkezdem 100 százalékosan a gluténmentes diétát és el is kezdtem. Ezek után a hányásom megszűnt és elkezdett javulni a közérzetem.

A következő héten jött a CT. Elmentem, azután két napot kellett várni az eredményre. Reggel ébreszt a feleségem, hogy nagy a baj, megjött a CT eredménye és azt írják, hogy lymphoma gyanúja áll fent. Sokkot kaptam, nem mondom. Feleségem gyorsan kiderítette, hogy hogyan találkozhatnánk a sebészemmel, mert aznap nem rendelt. Beszéltünk vele és berendelt másnapra. Reggel nála kezdtem, mellkasröntgen, majd írt egy beutalót az Országos Onkológiai Intézetbe, konzultációra.

Hamarosan folytatom,

Zoli