Eljött a befekvés napja június 13. hétfőn délelőtt. Vérvételek, majd este katéter, amit nem értettem, hogy miért nem lehet altatásban, miért van rá szükség előtte való nap. Eljött a másnap reggel, megkaptam a reggeli nyugtató tablettámat, majd jöttek értem a műtőből. Én voltam az első. Elaltattak, majd felébredtem fájdalmakkal, így tudtam, hogy túl vagyok a műtéten. A kis feleségem ott volt mellettem, fogta a kezem, ami egy jófajta megnyugvást biztosított, na meg persze a fájdalomcsillapítók. Bejött az orvosom is, a főorvos úr, aki műtött, kérdeztem, hogy hogy sikerült a műtét, de azt mondta, hogy pihenjek, majd holnap beszélünk. Eljött a másnap és közölte, hogy nem sokat tudott tenni, a tumort nem tudja eltávolítani, mert közel megy az erekhez, de vett biopsziát és hétfőre lesz patológiai eredmény. Ami az ezt követő napokban történt, az felér a földi csodával. Minden nap annyian látogattak, család, barátok, hogy sosem unatkoztam. Annyi pozitív energiát kaptam, hogy nincs is más lehetőségem, mint meggyógyulni. Közben öcsém és feleségem szerveztek egy találkozót egy nyíregyházi specialistával és a fogadott bátyám pedig egy másik orvos teamet, akik ilyen hosszú és komplikált műtétekre specializálódtak, már csak mennem kell. Az orvosok, nővérek, betegszállítók, konyhások, műtősök mind nagyon remek és emberséges munkát végeztek a pápai kórházban. Volt aki csak bejött, megfogta a kezem és azt mondta, hogy kitartás, fel a fejjel, csak előre és ez egy nagy mackós műtősfiú volt. Mondanom sem kell, hogy zokogtam, de nem bánatomban, hanem örömömben.

Időközben elkészült a szövettan, vagyis részlegesen. Tovább kellett küldeni Budapestre, mert Pápán nem állt rendelkezésre miden eszköz. A minta kalandos úton jutott Budapestre és az igértnél sokkal hamarabb kész lett. Mire öcsém és a feleségem ment Nyíregyházára, minden rendelkezésre állt. Közben a kezelő főorvosom is felvette a kapcsolatot az Országos Onkológiai Intézettel, mivel kiderült, hogy Lymphomám van. Aznap engedtek haza, amikor feleségemék Nyíregyházára utaztak. A konzultáción azt az információt kapták, hogy ez a betegség chemoterápiával kezelhető, ezért műtétre nincs is szükség. Mivel menet közben érkezett emailben a szövettani eredményem, azt a feleséem továbbította az Onkológia Intézetbe, ahol azt mondták, hogy már másnap várnak. Így csak egy éjszakát töltöttem szabadlábon. Akkor bántott, de rögtön beláttam, hogy mielőbbi kezelésre van szükségem, tehát ennek így kell lennie.

Már alig vagyunk lemaradva a valós időtől, lassan megfogyatkozik a tartalom, de mivel ez az utam nem lesz rövid, biztos találok még témát, ne aggódjatok.

Rövidesen folytatom, 

Zoli